Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

Előszó a kiadótól.

Régiek már e levelek, ha az időt, a mely Íratásuk óta lejárt — jóllehet mindössze is csak néhány hónap, az események szerint mérnök, melyek azóta felettünk , alattunk , körülöttünk és sok tekintetben lelkűnkön is keresztül viharzottak ; régiek, mert az utolsó vagy legújabb időnek eseményei után, akár egy félévi visszaszámitás is az időben, sok idő. És mégis másrészről,igen újak és igenis maiak és fiatalok e levelek,ha azt tekintjük, miszerint azon a téren a melyen felcsiráztanak és a mely téren a gondolkozás jótékony szellőjétől lendítve teremtőjök fájáról lehulltanak— testvérekre még nem találnak.De meg aztán, akár régiek, akár újak legyenek azok az időre nézve, a mely őket létre költé, csak az legyen uj a mit hoznak és csak legyen igazság, vagy igazság utáni törekvésnek tiszta és őszinte szándéka, a mely bennek foglaltatik, — úgy gondolom, hogy a kiadót, aki az általa jónak tartott dologra a költségeket szivesen felajánld, azért kárhoztatni nem fogja senki. A gondolat úgy sem avul el soha, borítsuk és temessük azt el bár történeti eseményekkel is , akár pedig balvélekedéseink százados lepleivel , az fel fogja hajtani a lepleket és felrepeszteni a sírköveket és- az igazságnak menyje , a világosság felé tartózhatlanul törekedni fog. Nagy fába vágta fejszéjét a ki e levej^kef^irá, azt