Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

<1

emberi ész, amelynek egyedül e birtokot is köszönhetjük, mihelyt azt szellemi szerzeménynek vallani meg akarjuk engedni, nem gátolhatja, mondom, hogy az emberi ész, az igazságnak világosabb felderítése működésében, mindig előre meg előre ne haladjon, és az emberi szellembirtokot mind inkáb meg inkáb ne gazdagitsa, ne tisztítsa. Szellemkincseink gazdagításával és egyszersmind tisztításával is foglalkozik az élő tudomány, és e foglalkozásnak egyik legmun- kásabbik műhelye a tanoda. Vagy meg szabad-e kötnünk az emberi tudományt , meg szabad-e állítanunk az észmozdony kerekeit, meg szabad-e tiltanunk a haladást? meg-e még istenünk irányában is? Hiszen mentül inkáb tanuljuk istent ismerni, annál inkáb közeledünk hozzája, annál inkáb tiszteljük őt. „Vizsgáljátok még az istenség mélységeit is“ oda utasit Pál, a leghatalmasabb és legbuz- gób apostola az igazságnak. Megállapodásban tehát, ha boldogságot éreznünk szabad is, megállapodásban tespednünk nem szabad. — Emlékszem Íróra, ki az egyházakat az emberiség szelleme állomásainak nevezé. A legfőb tudományra nézve, és ez, mint mondám, az istenröli tudomány, nem hit- és vallástudomány, mert én részemről ezek között külömbséget teszek — erre nézve, lehet engedni időleges, de nem örökös megállapodást. Az állapodás t. i. csak addig tart, mig a szellemszerzés uj hozományával nem áll elő az ész, és „föl ti hívek! föl!“ széizata által odáb nem indítja, uj nyugalom és boldo - gitó megállapodáshelyig, a boldogságot, a küzdések után kivívott engesztelődőb szerzeménvben. A földön tehát nem volna boldogság ? igen is, az van itt mindig , sőt maga a földön lakhatás is boldogság, és rám nézve ez a boldogság legfőbike ; de ezt ki kell vívni, ezt meg kell szerezni, kivívás munkája általi szerzettségében van a boldogság. Az egyház is kivívta ezt, és tartja hívei üdvére. Azom- ban a mit az egyház tart, az, a mint mondám, az emberi tudásnak csak egyirányú ága, csak az isten felé irányzott sugár világossága. Ezenkívül, hány meg hány ága, hány meg hány szála és sugára van még az emberi tudás vágyának ? Nem akarom mondani, hogy közelebb távolabb irányzatában mind oda vezet, a hová az első sugár visz, és a honnan az első ered , azt itt nem akarom összefolyatva előadni, mivel annak egészét és összességét nem is fektethetném az egyház vállaira: hanem inkáb azt akarom követni, mit mindjárt elől álliték fel, miszerint t. i. az egyháznak csak a vallásról való tanitást engedem át, a többit mind egyben és külön, a tanodának vindikáltam.

S mind ezekből, szives felem, ha hogy az állapodó meg nem gátolhatja és meg nem kötheti útjában az indulót, csak az következik, hogy az egyház meg nem állíthatja a tanodát, hogy az egyház maga ala sem rendelheti a tanodát, hanem hogy az mindenesetre maga mellett, a hol kell, maga körül, sőt maga előtt is haladni engedje, mert ennek haladása biztosítja tulajdonképen és eszközölte és bizto-