Tavasy Lajos: Levelek Erdélybe Magyarországbol. Papnak a tanító (Pest, 1848)-76

<1 emberi ész, amelynek egyedül e birtokot is köszönhetjük, mihelyt azt szellemi szerzeménynek vallani meg akarjuk engedni, nem gátol­hatja, mondom, hogy az emberi ész, az igazságnak világosabb felde­rítése működésében, mindig előre meg előre ne haladjon, és az em­beri szellembirtokot mind inkáb meg inkáb ne gazdagitsa, ne tisz­títsa. Szellemkincseink gazdagításával és egyszersmind tisztításával is foglalkozik az élő tudomány, és e foglalkozásnak egyik legmun- kásabbik műhelye a tanoda. Vagy meg szabad-e kötnünk az emberi tudományt , meg szabad-e állítanunk az észmozdony kerekeit, meg szabad-e tiltanunk a haladást? meg-e még istenünk irányában is? Hiszen mentül inkáb tanuljuk istent ismerni, annál inkáb közele­dünk hozzája, annál inkáb tiszteljük őt. „Vizsgáljátok még az is­tenség mélységeit is“ oda utasit Pál, a leghatalmasabb és legbuz- gób apostola az igazságnak. Megállapodásban tehát, ha boldogságot éreznünk szabad is, megállapodásban tespednünk nem szabad. — Emlékszem Íróra, ki az egyházakat az emberiség szelleme állomá­sainak nevezé. A legfőb tudományra nézve, és ez, mint mondám, az istenröli tudomány, nem hit- és vallástudomány, mert én részemről ezek között külömbséget teszek — erre nézve, lehet engedni időleges, de nem örökös megállapodást. Az állapodás t. i. csak addig tart, mig a szellemszerzés uj hozományával nem áll elő az ész, és „föl ti hívek! föl!“ széizata által odáb nem indítja, uj nyugalom és boldo - gitó megállapodáshelyig, a boldogságot, a küzdések után kivívott engesztelődőb szerzeménvben. A földön tehát nem volna boldog­ság ? igen is, az van itt mindig , sőt maga a földön lakhatás is bol­dogság, és rám nézve ez a boldogság legfőbike ; de ezt ki kell vívni, ezt meg kell szerezni, kivívás munkája általi szerzettségében van a boldogság. Az egyház is kivívta ezt, és tartja hívei üdvére. Azom- ban a mit az egyház tart, az, a mint mondám, az emberi tudásnak csak egyirányú ága, csak az isten felé irányzott sugár világossága. Ezenkívül, hány meg hány ága, hány meg hány szála és sugára van még az emberi tudás vágyának ? Nem akarom mondani, hogy köze­lebb távolabb irányzatában mind oda vezet, a hová az első sugár visz, és a honnan az első ered , azt itt nem akarom összefolyatva elő­adni, mivel annak egészét és összességét nem is fektethetném az egyház vállaira: hanem inkáb azt akarom követni, mit mindjárt elől álliték fel, miszerint t. i. az egyháznak csak a vallásról való tanitást engedem át, a többit mind egyben és külön, a tanodának vindi­káltam. S mind ezekből, szives felem, ha hogy az állapodó meg nem gá­tolhatja és meg nem kötheti útjában az indulót, csak az következik, hogy az egyház meg nem állíthatja a tanodát, hogy az egyház ma­ga ala sem rendelheti a tanodát, hanem hogy az mindenesetre maga mellett, a hol kell, maga körül, sőt maga előtt is haladni engedje, mert ennek haladása biztosítja tulajdonképen és eszközölte és bizto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom