Ismeretlen szerző: Hieromizus és Dikéophilus levelei, avvagy a magyar papságnak polgári megkülömböztetése iránt való ellenvetések és feleletek (Veszprém, 1824) - 73.053

lö

fzületésü Papokat egyedül az Ö régi törvényes jussaikra kívántain figyelmetesekké tenni, nem pedig újakra ásítoztatni. Hogy pedig ez áltat o közöttük ’s a’ világi Nemesek között békételenségek, gyülölségek támadgya- nak, atttűl legkisebbet se tarts. A’ Magyar- orfzági Papság tanultabb, jobb nevelésű, bé- kességesebb indúlatú, tűredelmesebb, fzelí- debb férjfiakbúl áll, mint hogy azok az ügyet a' fzemélytűl megválafztani, ’s emezt a’ jussértésért kíméllenl ne tudnák. Ok, hitesd el magaddal , a’ mi emlékeztetésünk nélkül is fzemek előtt viselik az Apostolnak általad felhozott intését: fényt sem afztaloknál, sem öltözettyekb en , sem házi bútoraikban ’s a’t. nem űznek; de más réfzrűl azt is jól tudgyák ám, hogy az által nekik azon polgári böcsök- nek védelme, őrzése, mellybe őket.a’ bölcs törvények helyeztették, ’s a’ melly hivatalnoknak sükeres folytatására fzinte fzükséges, éppen nem tiltatik. O elüttök, mondám, nem ösmeretlen az, hogy Máté’ V. Réfz. 3g. versében az Üdvözítő a’ boíTzúállást tiltya, ’s azt kívárinya: hogy a' megbántást vifzontagvaló boíTzúsággal ne torollyuk , hanem kéfzebbek legyünk, még egyfzer azon sérelmet fzenved- ni, hogysem azt megbofzúllytik; de vifzontag az sem ösmeretlen ám, hogy ez evangyelio- mi parancsolat által, a’ jusok’ oltalma, vagy kárpótlás végett, a’ törvényes hatalomhoz va-