Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

ha valaki azokat minél tökélletessebben beteilye- silettc. Mindenek tsak az eretnekkel való veszekedésre fordítván főképpen mind tudományokat, mind figyelmetességeket: ezzel, és kivált a’ Papiuralkodásra való vágyódással, a’ zsinatok’végzéseivel, az edgymásnak az Ekklésiából való kiat- kozásával, a' másképpen értőknek megútálása eszközöltetett, de a’ Tudósok is inkább tsak a' Keresztyén Vallásnak Hitet illető, részével foglalatoskodván, annak erköltsi részével felhagytak, a’ minthogy ezen időszakaszban Khrysostomus volt volna a’ legfőbb erköltsi Tanitó a* Keresztyén Ekklésiában: de ő neki sem volt jó megfogása a’ Keresztyéni erköltsiségröl, s ezen okból esett meg, hogy az ő predikátzióiban erössen buzog egy Aszszony ellen azért, hogy magas sár- hú paputsba járt, azt adván okúi, hogy Máté 6: 27 szerént az ember az ő testének magasságát meg nem nevelheti. De az Ekklésiai Gyűlések is mint erköltstelen dolgot úgy tiltották meg, hogy a Pap se vásárra jószággal ne menjen, se vendégfogadóban be ne száljon, ’s a’ t. Ellenben a’ Jérusálemben való utazás, Erekjcknek, ’s a* Szentek Innepeinek megtartása, a’ .Böjtölés klas- tromokra tett adakozás , szegénykedés, a’ világnak megútálása, magasanyargatása eleinte tsak klastromi, utóbb pedig Keresztyéni Virtusoknak tartattattak , és mint azok, úgy is gyakoroltattak. Az ekkori Erköltstudományt meg lehet ítélni: Basilius Magnusból, Khrysostomusból, Lac- tantiusból, Hieronymusból, Augustinusból, és Pelágiusból, a’ ki a’ virtust a ssivben kereste, és belől helyheztette azt az emberben, mellyet az ö idejében sokan tsak a’ külsőkben találtak meg. (a)

A' E. Erholtstudomány Históriája. bl

(aj Lásd: Schroech , Christliche Kirchengeschichte Tom. IX. p. 2SS — 32g. Ugyanott: Fortgang des Christlichen Aberglaubens p. 170 — 2.57.