Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

I.) Az ö halottaik eránt való szeretet igen hideg, mellynél fogva vágynak ollyanok, a’ kik a.) Az ő hozzájok tartozó kedveseiktől még a’ tisztességes eltemettetési pompát is sajnálják, — temetésekenn meg nem jelennek, — hideg tetemeiket ott hadják , — és nem bánják akár hogy temessék el azokat az idegenek.Ennek oka éppen nem a pallérozódásban van, mint ők tartják, hanem az érzéketlenségben , fösvénységben, kevélységben, melly még a’ hallottak körül is szereti mutatni, hogy nem úgy mint a" köz emberek , — átaljában véve pedig a’ feslett és bűnös életben , mellyet jól tudván az illy emberek, de azt is tudván, hogy a’ halotti környülállások leginkább fellázzasztják a’ Lelkiesméretet) tehát hogy e’ ne történyen rajtok, nem is kívánják halotjaikat látni, sőt azokról tsak gondolkodni sem szeretnek. — Valyon a jó Szülék, a’ jó gyermekek, a" jó Barátok mehetnek e’ illy grádusára az érzéketlenségnek! Mert azt nem is mondja senki, hogy ki nem álhatja azt a' keserűséget, mellyet Kedvese eránt érez magában: mert ezt ki is kell állni, mivel kötelesség, — de a’ szeretet ha igaz, legnagyobb keserűséget érez akkor, mikor nem láthatja utol- lyára azt, a’ kiért szerette az életet. Az az érzés hív minket Kedveseink koporsójához, a’ melly bennünket azokkal öszvekötütt. Nem kell hát azon könyhullatásokat megfojtani bennünk, mel- lyeket a5 természet maga áraszt, és a’ kötelesség hullattat vélünk Szerelmeseink meghidege- dett tetemeire. — Hideg a’ megholtak eránt való szeretet bennünk akkor is , mikor

b.) Azokat halálok után betsületjekben ok nélkül sértegetjük, — az ö utolsó Rendeléseiket, bár azok okosok voltak is , oltsárollyuk, és nem telygsítjük, — őket hamar elfelejtjük, — maradékaikat legkissebb számba sem veszszük — el- líereszt. Erhältst. p6

A' Halottak eránt való Kötelességek. 5Gí