Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

518 Kér. Kot de use gtud. Hl. Sz. HI. B. Fill. Tz•

állapotban vagyunk. — Más Titkos, más a' Nyilvánvaló ellenség — más az, a’ Isi tsak Gyűlöl nem lévén módja az árlásban ,— más a’ ki Üldöz ís, vagy a" ki mikor tsak lehet érezhetőképpen árt. Halálos ellenség az a’ ki valakit halála órájáig gyűlöl, és annak nem tsak világi állapotában , hanem életében is kárt tenni kíván. Mind ezen Ellenségekre nézve a’ Krisztusnak az a’ pa- límtsolotja : Szercssétek ellenségeiteket, az az: az ö általok tett megsértést felejtsük el, erántok szíveinkben gyülölséget ne hordozzunk, gonosz- szál nekik a’ gonoszért ne fizessünk, és a’ melly közönséges szeretettel tartozunk mások eránt viseltetni, azt ü reájok is igyekezzük kiterjeszteni.

CCCIY. §.

'Ellenségeink erant való JVlegengesztelöde's, — ennek természete.

Hogy szerelhessük ellenségünket, szükség a- hoz megengesztelödni, melly nem abban áll, hogy a’ megsértést ne érezzük, akárki mit tsinál velünk, azon meg ne indúljunk, és a’ magunk jussai oltalmazásával felhadjunk ; hanem a’ JVtegen- gesztelödés abban áll, hogy a megsértetett a’ maga megbántatásáért semmi elégtételt nem kíván szívében , -a’ megsértőnek egészen megenged , jó indulattal van eránta, és neki javára igyekszik lenni.— Ezt másképpen Ellenséggel való Megbékélésnek , — és jVJegengesztelödésnek is szokták nevezni, mellynek ellenkezője az Engesztelhetetlenség,, Boszszüáláskivánás, és Haragtartás.

Már ha mi sértettünk meg mást, szükség, hogy mi keressünk abban módot, hogy azzal megbékéljünk, kijelentvén, hogy mi nem hadjuk helyben azt, a’ mi történt, és valamint-azt bánjuk, úgy örömmel szeretnénk , ha a’ megsértetetnek jó indulatját megnyerhetnénk, ígérvén magunkat ar-