Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

hetséges múljék el tőlem e' pohár! Az ö Praktika Okosságának kezébe ajánlja e’ az ő lelkét a keresztfán, ’s az 6 elhagyott Tanitványit? Nyih ván van ezekből, hogy a' Krisztus nem az emberi Praktika Okosságot tartotta Istennek, és ezt &’ Krisztusról állitni annyit tesz, mint ólly’ Vallás Theoriáját költeni az ö nevében, mellyröl ö maga semmit sem tud.-— Utoljára, a’Krisztus populáris tanításába ez a beszéd forma éppen nem illett volna, a’ Szent Lélek pedig az Okosságtól nyilván meg is kiilömböztetik a’‘ Szent írásban: Vá- laszszatoh, igy szóll az Apostol, hét jérfiakat« kik telly esek legyenek Szent Lélekkel — és hői- tsesse'ggel TseL 6: 38*

l\. Ha Isteni Kijelentésből vette a’ Krisztus az ö Erköltstudományát j úgy az abban lévő természeti törvényeket positiva , vagy valakinek szabad akaratjától függő törvényekké tsinálta a* Jézus, a’ mi mivel tsupa lehetetlenség: nem is kijelentésből származott a’ Krisztusnak Erköltstu- dománya.

De valóban az Okosság semmi képtelenséget sem lát abban, hogy az Isten a' természeti törvényeket positiva törvények formájában tette közönségesekké az emberek között. Lehet ugyanis az emberi Nemzetet ólly’ állapotban gondolni, és a’ Szent írás a’ Móses előtt való időt nézeti velünk illyennek, meliybcn az Okosság, ólly’ erőtlen volt, hogy az erköltsi törvényeket, mellye- kct azomban mindesmerni, mind követni kellett, ki nem tudta illendően fejtegetni. Ezen állapotban miért nem lehetett volna az Istennek segítségül Jönni az emberi erőtelen okosságnak , és a’ természeti törvényeket Positiva formában tenni esmeretesekké.— De lehet olly állapotban is gondolni az Emberi nemzetet, mellyben az erköltsi törvényeknek illendő tekintetben való tartásokért

A Krisztus Erholt st» Tulajdonságai. 31