Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Kötelességeink ezek: Más jó kirét nevét, ne ól- tsárold, - sőt neveld azt, — és a’ méltatlan gyalázattól oltalmazd. És mivel minden betsülésnek , már az akár magunkban mennyen végben, akár mások előtt, melly Ditséretnek neveztetik Érde- menn kell fundáltatni, hogy az igaz legyen: e- zenn okból figyelmezni kell a’ másolt jelességeire, és a’ tselekedetjekre mellyekkeLmagokat másokra nézve nevezetesekké tették.

Indíttathatunk a’ mások betsülésére annak meggondolásából, hogy ennek magunkra nézve erköltsi haszna van5 mert ezzel mutatjuk meg, hogy mi szeretjük a’ Virtust, mivel azt másbann, is betsüljük j sőt ez a’ lcghathatóssabb eszköz a’ virtusraj mert addig hagyogatjuk helyben másokban az erköltsi nemes érzéseket és Virtusos tetteket , hogy egyszer magunk szeretünk azokban bele. Nem is mutathatjuk meg semmivel jobban, hogy mást szeretünk, mint azzal, ha annak,be- tsüíetét meg adjuk j mert mennél könnyebb adója ez az embernek , az ö Virtusos felebarátjára nézve j annál nehezebb fizetők szoktak ezen tekintetben lenni az emberek elfoglaltatván sokann az önnön szeretettől és az irigységtől. — Igaz az is , hogy ez által legjobban megnyerhetjük a' legjobb embereknek erántunk való bizodalmát, és társaságát, a’ minek pedig az emberi szív nemesítésére nagy befolyása van j mert minden ember inkább kivan oly emberrel társalkodói , a’ ki jól szóll másról, mint azzal, a’ ki örökké mást mar- tzongol.

Haszna van a' más jó hire, neve terjesztésének a’ Statusra, a3 Tudományokra, — a nevelésre nézve : mert igy megesmervén mások az Érdemes embereket, ezeket olly helyekre állítják, hol az emberiség nekik legtöbb hasznát veheti. — Bizonyos dolog az is, hogy a’ jó hirMások Bet&üíetét illető Hoteles. 431