Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

sem Kell igyekezni Ítélni, sőt roszszúl másról adóig nem is kell Ítélni, inig arra elégedendő ok ninls. Hibás ítélő az, kit a Gyülölség, és Irigység inclit a’ más megítélésére , és a' ki annak örül, ha minél több hibát találhat valakiben,— a’ tse- hély fogyatkozást nagyítja, és a’ más szavát, s tselekedeteinek indító okait fsak a’ maga fejéből magyarázza úgy, mint néki tettzik.

A’ szemtul szembe tett Ditséret nem hűn, mert e’ nem egyébb mint annak magunk által tett kijelentése , hogy mi valakiről miképpen Ítélünk, de ha az felesleg való, és kelletinél többszöri, 's hizelkedésből származott, már az hibás, és vétkes dolog} mert ez kárt tehet a’ legszemérme- tessebb embernek is, az, ez által a’ maga elhízásra izgatódván. A’ hát - meglett ejtett megítélésben ne a legyen a’ tzél, hogy igy a’ megitél- tetett jelen nem lévén, könnyekben el lehessen mást ő róla hitetni} mert ez gonosz lelkíiség. Inkább ekkor oltalmazza a’ jó ember felebarátját a' mások igasságlalan megítélésétől, mikor az jclcu nints, és magát nem védelmezheti.

De úgy ldttzik, hogy a’ Keresztyénnek nem is szabad másról ítélni, mert a" Krisztus azt mondotta : Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek Mát. 1: 1,— 5- De a’ Krisztus ezen Szent írásbeli helyben tsak az igasságtalan Ítéletet tiltja meg, és azt büntetésre méltónak tartja lenni, friert az mondja, hogy az illy itélök megitéltetnek t. i. az Istentől, és az emberektől.

Mások Erköltsi Megítélése* 42$