Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

mint a kiknek semmi reménységek nintsen. 1* Th. 4: 13.

ccxxy. §.

A' Keresztyéni Nagylelkűségről.

Nem volna Keresztyénhez illő dolog, az é- Jetneh fellyebb elöszámlált terhei, és azon kis- sebb, vagy nkgyobb szenvedések alatt, mellyek- nek ottann ottan világi életünk ki van téve, leroskadni, eltsüggedni, és kétstségben esni 5 — inkább illő dolog, hogy ezeket Keresztyéni nagy lei hűséggel kiáltjuk , melly Virtus , a’ Keresztyén embernek a’bbéli erőslelküségében, és bátor magatartásábann áll, melly szerént d az élet vi- szonfagságí közt el nem tsügged, a' szenvedések, és veszedelmek közt kötelességébenn híven megmaradj és a’ maga állapotának jobbra való fordulását valamint az Istenbe való bizodalom- nál fogva reményű, úgy maga is munkás azonn. Szép példát adott ezen tekintetbenn Pál Apostol, a’ ki így szóll magáról : mindenütt nyomorgat- tatunk; de nem emésztetünk meg, bizonytalanok vagyunk j de nem esünk kéttségben, üldözi etünk, de el nem hagyatunk, megaláz- tatunk; de el nem veszünk. 2. Kor. U’ 8—9» Mikor semmi bajunk nints , könnyű akkor a’ kötelességek mellett megállani j de mikor ez élet veszedelemben forog, a’ vallásért haborgattatunk, Bitünkért üldöztetünk , jussainkban keserítetünk, a’ szenvedés keresztfajját úgy hordoztatják ellenségeink vélünk , mint a’ Jézussal a’ magáét: ekkor nagy az Ember, ha el nem tsügged! Mintáz éjtszaka setéttsége közt tsillognak legszebbenn a’ tsillagok: úgy a’ szenvedések közt jön legjobban világosságra, hogy ki miképpenn áll a’ Vallásban. A* Fák a’ hogy’ állanak az ö gyökere392. Kér* Kötelességtud. II, Sz. IV. R. II. Tz.