Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

nem parantsolják, se nem javalják, — sót a’Krisztus azt akarja, hogy a' Keresztelő János tanít vá- nyi azt a* Böjtölés szükségességét, melly volt a' ’Sidók közt ne tóldják az ó Tudománnyáhez, mint a’ mi ahoz nem illik, mert a’ Krisztus a jóságot belől 3l szívben kereste, nem a külsőkben, nem az evésben, vagy nem evésben, és ezen nem böjtölésről való értelmét, a’ régi posztónak, az ujj posztóhoz való nem illése példázatában adta elöl az Idvezitö. JVIát* Q : 14— 17. Maga a' Krisztus ugyan 40 napig böjtölt: de sohol sem paran- tsolja hogy az ő példáját a' böjtre nézve kövessük, — a’ mi pedig ha a’ Vallásra tartozó, vagy magába erköltsi dolog lett volna, az ö Intéseiből ki nem maradhatott volna. — Egyébaránt magáról a‘ Krisztusról sem íródik, hogy böjtölt volna az ő 40 napi böjtje után. Mát. ÍJ : 14, H: 18. iy — A’ melly példákat olvasunk, Tsel. 10: 30. — 13: 2, 3. — azok nem kötelező regulák, (aJ

CLXXX. §.

A* Test helyes állását, — annak hajlós, és friss voltát, — 's erejének nevelését illető Kötelességek.

A’ Természettől adott tehetségeinket pallérozni, és magunkat tökélletesitni kötelességünk lévén, nem tsak azért, mert ebből gyönyörűség és haszon származik reánk nézvej hanem főképp pen azért, mert az okosság olly Tzélokat ir élőnkben , mellyeket magunk kimivelése nélkül tellye* sitni nem lehet: azért is minden embernek kötelessége a’ maga Testének erejét kifejlegetni, nevelni ,—azt hijjában valóságokra nem veszteget318 Kér. Köt eless egt iid. II. Sz. LR. II. Tz.

(aj Caiv ni Instit.rel. Chf. L, iy% p, 310. •—• Heh* Con/iej. XXIy, tíési.