Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

Istennek tökélletességei is elég okot adhatnak nekünk az ö benne való megnyugovásra. Mert a' leg bollsebb Isten tselekedhetnék é ollyast, a’ mlnn mi meg nem nyughatnánk? és a* leg jobb, 's Mindenható Isten nem adná, é meg nekünk mind azt, a mi világos boldogságunkra szükséges ? — Es igy a’ kik azt a’ világot Siralom Völgyének, s örökös gyötrelmek helyének nevezték5 azok az Istennek igazgatásában soha meg nem nyugodtak.

Minthogy pedig az Istennek igazgatásából vagy kedves , vagy kedvetlen állapotba vagyunk helyheztetve: innen az Istenben való megnyugo- vósnak, két fó Részei vágynak: Edgyik a' mi kedvezőbb állapotunkat, vagy sorsunkat való meg elégedés, — másik, a’ kedvetlen állapotba való Békességes tűrés.

CLXVl §.

Sorsunkul való meg ele'geaés — ennek természete — kötelező okok. — s o' meg nem engedésnek Kútfejei.

Istenben való megnyugovásunkat azzal bizonyítjuk meg főképpen, hogy Sorsunka/ megelégszünk, melly abban áll, ha azzal az állapo- pottal, a" mellybe Istentől hellyheztettettünk, bár a’ nem a’ leg jobb légyen is egésszen megelégszünk, és kívánságainknak mindenekben való bé nem tellyesedésénn nem nyughatatlankodunk, sem a’ mások virágzóbb állapotját nem irigyeljük. —

Indíthat bennünket a’ magunk Sorsával való megelégedésre az Isten Böltsességének, és Atyai Jóságának, a’ melly kit kit az állapotban tett, a’ melly annak legjobb — a' mi érdemetlenségünk- nek, — a’ mi kívánságainknak reánk nézve káros voltának ?— a’ mindenben való bövség miatt a'

Istenben való Megnyugvásról. 2Cj§

\