Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682
A% Könyörgésről. 269 IV. RÉS Z* Az Isten Imádásáról, a Könyörgésről. CXLY. §. A' Könyörgésről, *s Fohászkodásról való MegIsten eránt való tiszteletünket kimutatjuk az ö Imádásában, vagy Könyörgésünkben. A’ szív kegyes indulatinak, érzéseinek, és kívánságainak az Isten előtt kérésben, haládatosságban, és az ö ditsőitésében való kinyilatkoztatása közönségesen Könyörgésnek, vagy Imádkozásnak neveztetik.— A' Könyörgés a* Fohászkodástól abban külöm- bözik, hogy ez egy rövid, és kegyes felindulása a’ szívnek, melly az Istenről való valami egyes gondolatból származik, és többnyire a’ mi foglalatosságunk közt megy végben. A’ Könyörgés ellenben tartós elmélkedése a’ Léleknek az Istenről, az ö tökélletességeiröl, ’s teremtéseihez való Jóságáról. CXLVI. §. A Könyörgésnek Nemei. A’ Könyörgésnek külömbkülömbféle Nemei vágynak, és 1. Tim. 2‘ 1. szerént állhat ez 1.) Kérésben , mikor a' mi szükségeinket Isten előtt kinyilatkoztatjuk, és azoknak íelyesit- tését bizodalommal ő tőle kérjük. E neveztetik szorossabb értelemben könyörgésnek, Istennek segítségül való hívásának. — Ha kérésünkben a’ más szükségeit terjesztjük Isten eleiben, és annak bételyesittését ö tőle kérjük, e' neveztetik Esedezésnek. — Mikor másokért könyörgünk . mellynek fnndamentoma mindég a szeretet, vagy «
