Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

nek, ragadt a5 hoz valami olly romlottság, melly miatt már a' mi szabadságunkal való külső élés előtt a' mi bűnre való hajlandóságunkat, és a’ testi indulatok ellent állására való tehetetlenségeinket eléggé kimutatjuk.

xci. sVan e az emberben bűnre való természeti hajlandóság ?

Minden emberben van természeti bűnre való hajlandóság. Mert ha az ember természettel tsu- pa jó, hogy eshetik hát meg, hogy az ember az ő szabadságával kezdvén élni, az ö legelső próbatételét is roszban mutatja ki? — és az okosság miért nem tud ellent állni az őtet megtámadó testiségnek, 's annak kivánságinak miért veti magát alája? Azt mondod: ELebb kifejtödzik az állati- ság az emberben, mintáz okosság, ez hátgyen- gébb lévénn, annak ellent nem állhat. De a’ testnek tehettségei is, és a’ bennünk lévő Indulatok eredetiképpen jók 5 hogy ía ulnak hát azok olly hirtelen el,— és a' léleknek hogy lehet az az erköltsi erőtlensége, hogy a’ testnek ellene nem tud állni, mikor ő benne, mint olly töAélle- tes jóban, a’ mellybez legkissebb romlottság sem ragadt, az erkölts erőnek olly mértékben keli lenni, hogy a'testnek ellene állhatna?— De tegyük fel, hogy a’ még ekkor gyenge okosság ellene nem állhat a’ testnek j de a’ már hoszszas idő a- latt megerősödött, és erköltsi módon kipallérozott okosság tsak ellene állhatna annak : úgy de a' legelső Apostol is azon panaszolkodik hogy a’ testnek miatta nem teheti azt, a mit akar és hogy ö annak ol rabja. A’ mint hogy

A' Tapasztalás nyilván is bizonyítja, hogy van mibennünk mindnyájunkban egy meggyőzhe- tetlen hajlandósága’ bűnre, minden ember tapasz»

Az erköltsi tehetőség és tehetetlenség. 189