Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

lanságokat, hidjék el, hogy leszen más élet, és hogy ott az Isten megfizet e nékiek ditsősséggel. — Ezekből tehát látni való, hogy a’ Krisztus átal- jában is, de külünössen a'maga idejebéli környűl- állásokra nézve is méltán kívánta mindeneknek előtte a' Hitet a’ jóságos tselekedetre.

LXXXI. §.

A tsupa Hit jóságon tselekedet nélkül elégséges é az idvességre í

Ezen Szent írásbeli helyekből: Hidj, és id- veziiUz— a’ te hited téged megtartott, — a ki hiszen idveziil, a’ ki nem elhárhozik Mát. Q: 22. Járt. 20: 31. Márk. lő: lő* megigazu- lunk hit által a Törvénynek tseiekedete nélkül, Efts. 2 : 8» 9* Rom. 3: 2«. 30. azt hozták ki némellyck , hogy a’ tsupa hit magában minden jó tselekedetek nélkül is kedves Isten előtt, és e- zért a’ a jó tselehedeteken nem is kell iparkodni, hanem tsak hinni kell.

De hogy ez egyenesen a’ keresztyén Vallás ellen való állitás, és roszszúl való értése az említett Szent írásbeli helyeknek, világos ezekből* Mikor a' Krisztus azt mondja , hogy az idvezűl, a ki hiszen, akkor ő olly Hitet ért mellyel nem tsak beveszi valaki azt pusztán , a’mit ő tanított, hanem azok szerént is tselekszik, és abból, a mit hisz, okot vesz magának arra , hogy erkültsi jó ember legyen. Mert hogy is adhatna azért az Isten nekem idvességct , hogy én tsak hiszek, éá ázomban erköltsiképpen roszsz ember vagyok ?

Hasonlóképpen, mikor Pál azt mondja: a Törvénynek tseiekedete nélkül igazúlunk meg hit által, ezzel tsak azt akarja tudtunkra adni, hogy aJ mi jó tselekedetünket nem tarthatjuk érdemlő okául a’ mi bűnünk botsánatjának. Hogy* is állíthatná azt itt Pál Apostolf hogy tsalv hiiuu

A’ KeY. Hirtus ról vagy' hegyességről. 173