Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

magamat. — A’ Keresztyén jó tselekedetek továbbá :

b.) Az Isten ditsösségére vitettessenek, az az: a* Keresztyén ember ne a’ maga ditsösségére való tekintetből, ne hirre névre való vágyódásból, hanem egyedül az Isten* ditsösségére való tekintetből tselekedjen, az az, a’ tselekedetre való határoztatásban minden gondolatink, ’s indú- latink az Istenre mint Fő Törvényadóra vitettes- senek viszsza, ’s a* mit tselekszünk, azt egyedül az ö Törvénye eránt való tiszteletből, s azért tselekedjiik, mert ez néíúink kötelességül tétette- tik az Istentől. így kiyánja ezt Pál imposto! így szollván : Akármit tselekesztek , mindeneket az isten ditsösségére miveijetek.

Es már innen van, hogy a’ Krisztus Erkölts- tudománnya kirekeszt a* Keresztyén jó tselekedet- ből minden hir név kívánását, magahasznát, ’s a’ Törvénynek tsak jutalomért, és félelemből való tellyesittését Mát. (j: 1—24. Mát. 5: 38 — 48* 2. Kor. Q: lO — 23- Fii. 4: 11, 12, 17, 18- Rom. 13: 5. 1. Kor. 6: 7, 8- ’s a’ Pogányok’ jó tsele- kedetét is annyiban nevezték a’ Theologusok fényes bűnöknek (peccata splendida) a’ mennyiben azok hívül fény lettek mint jó tselekedetek, — de ha az ember azoknak belső voltokat, és indító okaikat visgálta, mivel azok nem az Isten’, hanem a’ magok ditsösségében, hirre névre való vágyódásokban határozódtak, és tsak egyedül azokban határozódtak, bűnöknek neveztettek.

* LXXVIII. g.

Az igaz kegyes embernek kharaktere.

Az igaz kegyes ember’ kharaktere ez : Ö egész erővel törekedik az Isten* Törvényét, minden a- zokban való válogatás nélkül, minden időben, és környülállásokban tellyesitni, — az a’ készség,

A' Ker% Virtusról, vagy Kegyességről. l6(J