Tóth Ferentz: Keresztyén erköltstudomány (Pest, 1817)-682

meghatározásába. — De valóban ez az állítás hibás. Mert ha a’ tselekedet Törvényessége jó kérdésben, mind egy, akár az Isten, akár az Okosság Törvénnyé által határoztatom a' tselekedetre. Ha pedig a.’ tselekedet Erköltsisége jö kérdésben j úgy is mind egy leszsz akár az Isten, akár az Okosság Törvénnyé leszsz a’ meghatározó ok. A’ tselekedet erköltsiségére ugyan is a’ kívántatik, hogy én valamit a1 Törvény eránt való engedelmességből tselekedjek : de az én Okosságom Törvénnyé nem egyébb mint az Isten Törvénnyé, mert az Okosság Törvénnyének is az Isten a szerzője ; és én mikor az Isten Törvénnyé eránt engedelmeskedem szinte úgy önként, és szabadonn teszem ezt , mint mikor az Okosságom Törvénnyé ei ánt engedelmeskedem 3 és igy semmi erőszak én rajtam nem torté^vénn, 's mikor az Isten Törvén- nyénelí engedelmeskedtem, akkor egyszersmind az okosságom Törvénnyének is engedelmesked- vénn : nyilván van, hogy megvan az én tseleke- detemnek Erköltsisége 5 következésképpenn, azért hogy én az Istent teszem magam Törvényadóm- nak, és az ö parantsolatja előterjesztéséből indi- tatik az Akaratom a’ tselekedetre 5 nem tétetik az én tselekedetem ez állal nem tisztává, és hijjá- ban valóvá (a)

152 Keresztyén Közöns. Erhöhst. VI. K.

(a) A’ régi Filozófusok nem tartották az által megvesztegettetni a* Virtust, ha valaki az Isten Törvénye tudásánál fogva határoztatott a’ tselekedetre. Seneca de vita beata Capite 1,5 igy szoll : In regno Dei nuti sumus, Deo parere Ubertas est. — Kánt pedig ezenn matériábann igy Ítél : Kritik der reinen Vernunft oldal. 84o. 841* Ohne einen Gott, und eine für uns jetii nicht sichtbare, aber gehoffte Weit sind die herrlichen Ideen der Sittlichkeit zwar Gegenstände des BeyJ'alls, aber nicht Triebfedern des Vorsatzes und der Ausübung, weil sie nicht den ganzen Zweck — erfüllen. .

«