Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

88

nemek, annál több és több lön a’ hit’ elszánt ’s magát feláldozó védője. Igen, Isten e’ korban is, vég- hetetlen bölcseségénél fogva, támasztott bajnokokat , ébresztett ritka erényn férfiakat, ’s ezek által intézeteket a’ hívek’ üdvére. Avagy miképen is lehetne nézni ama számos szerzetes rendeket, ha nem az egyház felett őrködő gondviselés’ müvének? A’ baj ez időben támadott, a’ gyógyszernek is ekkor kellett feltaláltatni, és a’ minő volt a’ baj, ollyannak kellett lenni a’ gyógyszernek is. Mi ezen gyógyszert az e’ kor’ szerzetes rendéiben találjuk fel! Mert ámbár Üdvezitönk köszirtre épített egyházát apostolai és sz. Péter’ személyében a’ püspökök és római pápákra , mint az igazság’ oszlopaira alapitá ^ de nem lehet mégis nem az isteni gondviselésnek tulajdonítani azt, hogy minden időben a’ kor’ szükségeinek megfelelő nagy férfiak és szent intézetek tűntek fel a’ katholika egyház’ kebelében.

A’ miveltség, tudomány’ és erkölcsiség terén e’ korban a’ szerzetes rendek századokon át érdemeket szereztek, mellyeket ma sem lehet hálátlanság nélkül felednünk. Főleg Ferencz és Domokos’ rendei a’ XlIIdik századtóljíezdve, mind hitbuzgalom-, mind a’ felebaráti szeretet-, mind a’ tudományokban kitűntek. Mig honn a’ híveket bünbánatra ’s igaz ajta— tosságra szóval és példával buzdíták, azalatt Ázsia- s a’ világ’ egyéb részeiben a’ pogányok’ megtérésén életveszély között ernyedetlenül munkálkodtak. Az egyház máig is mélyen tiszteli azon nagy neve-