Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

85

toliak. És azért csak örvendhetett az egyház, midőn Isten’ kegyelme által támadtak ajtatos férfiak, kik az önkintes szegénységet, a’ hívek’ üdvének mnnkálá- sával az egyház’ szelleme és jóváhagyása mellett egyesítették!

Assisi Ferencz Olaszhonban 1192ben született. Atyja gazdag kereskedő volt ’s fiát is erre nevelte. De az ifjú’ keblében a’ részvét, az adakozás az ajtatos érzettel annyira párosult, hogy ő elhagyván a’ kereskedést, egészen az Istennek felajánlaná életét. Midőn egykor az evangéliumban hallotta, hogy Üdvezitönk, apostolait elküldvén hirdetni az Isten’ igéjét a’ világba, intette őket, hogy se aranyat, se ezüstöt, se erszényt magokkal ne hordozzanak, felkiáltott : .,ez az, mit óhajtók és miután szivem vágyódik !“ ’s leöltvén minden fényűzést és pompát, egyszerű öltözetben egy rendet alapított, mellynek czélja legyen, az apostolok’ példájára, a’ világnak hirdetni bünbánatot. — Rómában III. Incze pápa midőn kérdezné sz. Ferenczet, „ki fog nektek vagyontalanoknak táplálékot nyújtani?*1, mintegy magas!) ihletéstől meghatva egész bizalommal válaszolt: „Én bízom Jézus Krisztusban, az én Uramban, hogy 0, ki nekünk mennyben életet és dicsőséget ígért, itt, a’ földön a’ szükséges testi táplálékot nem vonja meg tőlünk.“ A’ szentséges atya megindult e’ válaszon ’s áldását adva sz. Ferencz- és társaira, a'rendet megerősítette. Több templomokat és kolostorokat épített, és nemcsak szóval, de ájtatos élete- és