Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
75 káig a’ sz. atyához hü fejedelmekkel, kik Rudolfot váiaszták meg császáruknak, ’s ennek halála után sikerült hosszas ostrommal a’ pápát Rómából elűzni, ki Salernumba vonulván, az egyház’ dicsőségére szentelt életét illy szavakkal végezte: „szerettem az igazságot, gyűlöltem a’ gonoszságot ’s ezért halok meg számkivetésben.41. De Henrik1 győzelmének az ég nem kedvezett és a' megtört frigyért keservesen bűnhődött, mert később trónjától saját fia által megúsztatván, olly nagy Ínségre jutott, hogy magát kéregetéssel és mások’ irgalmából kénytelenitetett táplálni, és a’ legnagyobb ínségben elhalván, öl évig temetetlen maradtak hült tetemei egy kősziklában, miglen fia a’ római szélt’ engedelméböl clte- mettette. így végződött Gergelynek az egyház’ szabadságáért , szabad választásért folytatott harcza Henrikkel, de a’ valódi végét csak a’ kalixti békekötésben érte el : midőn t. i. a’ káptalanoknak a’ választási jog biztositatott, ’s az egyházi méltóságok’ árulása elfil- latott. Hosszú és előszavunkban kitűzött határvonalokon igen túl mennénk, ha az egyháznak századokon át vívott minden küzdelmeit előadni akarnék. Elég volt a’ fölebbi küzdelmet leírni, hogy abból az olvasó a' többire következést, vonhasson.
