Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
72 Illy uralgó eszmék és érzelmek között lépett a’ római nép- ’s egyházi rend' közös óhajtására Péter' székéhe, VII. Gergely név alatt 1073. a’ római fö- esperest Hildebrandt. Meglepetve választásán, nehéz aggodalmak tartóztatták öt ezen legmagasabb, és azért a’ legnagyobb felelőséggel járó egyházi méltóság’ készséges elvállalásában , de elvégre engedett a’ közkívánatnak ’s IV. Henrik’ belegyezésével fölszenteltetelt. — Természettől komoly, tevékeny , az erkölcs és vallás’ előmozdításában buzgó, és kicsinségétöl szoros fegyelemben növekedvén fel, később elődjeinek tanácsosa ’s az elharapódzott féktelenségnek szigorú megrovója volt. 0 ismerte korának betegségeit, érezte az egyházi reform’ szükségeit , tudta a’ növekedő sebek’ okát és azért nem csoda, hogy félelem- és aggódással nézett nagyszerű, de nehézség-teljes hivatásának elébe. Már elődjei törekedtek emelni a’sülyedő egyházi erkölcsiség- és fegyelmet. Főleg az egyházi főbb hivatalok’ betöltésénél a’ fejedelmek és római császárok által elkövetett visszaéléseknek voltak szomorú eredményei. — Nagy Károly'' követői közöl bizonyára számosán ültek a’ császári trónon, erkölcsben és az egyház iránti buzgalomban jelesek, kik a’ birodalom’ ékei ’s az Isten’ egyházának védői voltak. Kik népeik’ boldogitását ’s az Isten’ dicsőségének előmozdítását legkedvesb hivatásuknak ismerték. Nagy Otto, sz. Henrik ’s több mások méltán illyenek közé sorozan- dók. De fájdalom, találkoztak a’ sok között egyné-