Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

68

óráikban, szeretett trónörököseik ’s népeiket az egyház’ ótalmába ajánlották.’s kimúlásuk’fájdalmait enyhítette azon ajtatos Ilit ’s bizalom, hogy szívok’ kincsei—nejük, gyermekeik és népeik—igazságokban az egyház’ védszárnyai alatt ótalmat fognak találni. Mert tapasztalták a’római pápák’állandó buzgóságát azoknak védelmében, kiket pártfogásukba ajánlottak’s fogadtak. így lön p. o. III. Incze pápa gyámnoka a* kiskorú Fridiiknek, Sicilia’örökösének, kit éveken át védett megtámadó! ellen ’s lelkisméretesen őrködött öröksége fölött.

A’ hatalmaskodás’e" korszakában az árvák, özvegyek’s más elnyomottak szorult helyzetükben leginkább érzették az egyházi, különösen a’pápai tekintély’ jótékony hatását. A’ még nem rendezett ’s többnyire bírói tetszéstől függő itélöszékeken a’ nagyok ’s hatalmasok irányában nehéz volt igazságot kivívni a’ szegény ügyefogyottnak. Sérelme’ orvoslását midőn sehol nem találhatta’s minden utakat megkísértett igaz keresetének megnyerésére; a’majdnem kétségbeesőnek utósó reményhorgonya Róma volt, hova folyamodván vigasztalást talált Péter’ utódjainál, kik által a’ bírák igazságos ítélet hozásra szól itattak ’s illetőleg kényszeritettek. Igaz, hogy ebből később visszaélések származtak, de már ekkor a’ törvénykezés is jobban kifejlett, és igy nem volt olly nagy szükség a' pápai közbejövetelre.

Mi közönségessé vált szerencsétlenek- és elnyomottaknak Rómához folyamodása, ’s mi nagy volt