Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

57

mázták a’ szorongatás’ napjaiban tanúsított felebaráti szeretet-és hűséget. Sőt nem egyszer a’hadveszélybe menő apa, szive’ legdrágább gyöngyét, serdülő gyermekét, kolostorba küldötte, vagy más egyházira bízta, lenne örje az ártatlanságnak, ’s atyja’s gondviselője az elhagyottnak. Ez annál szükségesebbé vált, minél gyakoriabb lelt a’ testvér- ’s rokongyü- lölet főleg a’ dúsabb ’s egymással vetélkedő családok között. Következőleg nagyobb a’veszély, melly- nek illy magára hagyott kisded kitétetett.

Jgy leltek káptalanok, hiteles helyek,’s e’ végre különös kiváltságokat ’s pecséteket nyertek. Az erősebb’ joga miatt a' szegényebbnek igazsága gyakorta elnyomatott, vagy nem találkozott, ki a’ hatalmas ellen védeni merje. Majd ismét a’ bel háború veszélye miatt a’ törvényes kereset félbeszakaszta- tott. Hasonló esetekben az egyházi testületek — kik nem retteghették annyira a’ magány boszút — vették pártolás alá az üldözöttet ’s jogainak biztosítására majd jegyzőkönyveikbe hiteles vallomásokat ig- tattak, hiteles vizsgálatot tartottak, majd ismét a* bitorlót letiltották, minek ha nem mindenkor rögtön lön is eredménye, de legalább kedvezőbb időkben a’ jogkereset biztosítatott.

E’ kor’ minden tanítói ’s nevelői csaknem kizárólag egyháziak levéli, a’ világ bennök tisztelte mintegy második atyjokat, ’s kitől gyengéd éveiben vett tanítást, annak később is szívesen hajlott tanácsára , ’s a’ vonzódás’ szálai, mellyek a’ minden