Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

39

inellytöl börtönre ítéltettek, mit sem nyomhatnak. Ezen elvetemedettekböl egy részről a’ boszú, másfelől az örökös fogságbóli szabadulás’reménye szólt, ’s a’ felbőszült királynak kedves dolgokat mondatott. Nemcsak a’jog, de a’józan ész’ szabályai is tilt— nak illyes vádlók’ vallomásának hitelt adni, pedig a’ templomvitézek elleni eljárásnak alapját épen a’fentebb érintett rabságra kárhoztatott bűnösök’ vallomásai tevék. Mi a’ pör’ lefolyását illeti : a’ rend’ tagjai befogattak, kínzások’ és máglya’ rettegtetésével kényszerítteltek a’ vallomásra; kik a’ reájok toll bűnöket bevallották, szabadon bocsáttattak; kik be nem vallották, börtönre ’s halálra Ítéltettek; ’s mégis csoportosan szenvedték el a’ máglya’ kínait, ártatlannak állítván a’ rendet lenni. ’S Mólé nagymester más 40 társával a’ lángok közepette fennen kiáltotta : „hogy rendje ártatlan ’s igaz.“1 Ennyi erőszakos kényszerítés mellett sem volt lehetséges a’ kárhozatos Ítéletet a’ rend felett kimondani, ’s a' pápát Fiilöp franczia király minden nagy befolyásával sem bírhatta reá, hogy a’ templomvitézeket elmarasztalja a’ vádban : hanem csak a’ rosztóli előrelátásból törlötte el a’ rendet, mivel fenmaradása nem látszott ígérni annyi jó eredményt, mennyi rosztól tartott a’ pápa azon egyenetlenség miatt, melly támadott ezen rend és a‘ franczia király ’s egyéb fejedelmek között. Hogy ama fentebb említett bűnöket az egész rendre kiterjeszteni nem igazságos. azok természete mutatja; mert olly nagy és undok bünö-