Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

139

magas fáról tartá térítő beszédeit. Itt egy rabló ’s ősi bálványaihoz erősen ragaszkodó törzs, fegyverrel akarta eltörleni az új keresztények’ templomait és lakhelyeit, ’s fegyverrel rohanták meg az újonnan megtérteket. De szent Ferenci keresztény hadcsapattal, a’ szent keresztet kezében felemelvén elejékbe sietett ’s ezen szavára: „az élő Istennek nevében parancsolom, hogy visszatérjetek*^ ezen vad és vérszomjúhozó törzs futásnak eredt. Eme’ csodálatos esemény’ hallására még számosabban tértek Jézus’ egyházába. India’ messze vidékéig elhatott már a’ szent férfin’ neve ’s vele Jézus’ evangéliumának híre. — De tovább vágyott Isten’ igéjét hirdetni ’s 1545-ben az indiai szigeteken plántálta be a’ mennyei magot ’s a’ keresztény hit’ zászlója Malakkában már dicsőén lobogott. Amboina szigetének nagy részét megtérítette, hol a szent férfiút érzékeny vesztesség érte. Még Európából hozott magával egy kis keresztet, mellyet minden viszontagságok közt hűn megőrzött, avval nyúgodott, avval ébredt fel, azt áhitatos kegyelettel csókolgatta. És ezen egyedüli kincse ’s európai ereklyéje a’ most említett szigetnél a’ tengerbe esett. Megszomorodott szíve e’ veszteségen ’s bánata között esdeklő szemeit az égre emelte, de a’ kereszt eltűnt, ’s ö megnyúgodva bár, de fájdalmasan hagyta el a’ helyet, hol keresztjét a’ tenger elnyelte. Azonban Isten csodálatosan meg