Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

135

erős ellentállásra talált. Győzött ugyan a’ bíbor- nők’ szilárdsága, de e’ gyözedelem életét veszélybe ejtette, egyike t. i. a’ megalázott — humiliat u s o k nak nevezett — rend’ tagjainak , Farina nevezetű, midőn este kápolnájában az oltár előtt térdelve imádkozott, a’ bíbornokra lőtt, a’jelenlevők öt halálosan megsebesítve hitték, de Isten megörzötte hü szolgáját és fentartotta életét. Látván tisztelői az ellene agyarkodők’ dühét, kérték, vinne fedezetet magával ’s úgy járna apostoli hivatásában ; de ö Istenben helyezett bizalommal csak azt válaszolta : „híveim’ imádsága legbiztosabb pai- zsom.u Megyéinek püspöki vizsgálatában apostoli buzgalmának sem út sem idő’ viszontagságai gátul nem szolgálhattak. Püspöki jövedelmeit sőt örökségét a’ szegények ’s betegek’ ápolására áldozta. Még inkább kitűnt áldozatkészsége, midőn 1569- ben az éhség és mirigy uralkodván maga személyében szolgált a’szűkölködő betegeknek. ’S megfogyatkozván mindenben ö gyűjtött kéregetve a’ szegények’ számára. 1576-ban kiütvén a’ pestis, ö megemlékezvén Urunk’ mondására: hogy ,,a’ jó pásztor oda adja juhaiért önmagát44, a’pestisben sinylöket fölkereste 5 vigasztalta ’s a’ haldoklók’ szentségeiben részesítette. A’ ritka buzgalmu pásztor’ példája az alsóbb papságot hasonló készségre bátorította, noha számosán estek áldozatéi, de sz. Borromaeus Károlyt semmi vissza nem rettentette.