Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
Ill Mi nem állítjuk, hogy akár Luther akár Kálvin ezen később kifejlett tanokat akarták vagy helyeselték, de mégis az általok felállított elvekből könnyen következhettek. Illyen a’ tekintély elleni törekvés 1 A’ reformatio a’ tekintélyek’ legszen- tebbikét, t. i. a’ vallás és egyházét megsemmisí- telte, és az egyéniséget állította felibe: midőn az emberi észt minden tekintélyek fölibe helyezte, mint melly a’ szentírás’ magyarázatára egyedül önmagában elégséges. Az ekkint a’ tekintélyek leg- nagyobbik és legszentebbike ellen feltámadt egyéni ész nem szenvedett szívesen tekintélyt polgári dolgokban is. És ki magát az isteniekben az egyháznak vagy bármelly tekintélynek alá nem veti, az könnyen feltámadhat az emberi tekintély ellen is. Az ellenkezés- az önállási szellemet Európában a’ reformatio keltette fel, mellyel a’ roszakaratúak már gyakran visszaéltek és jövendőre is még visz- szaéllietnek! Nem fejtegetjük tovább e’ szomorú eredményeket, mellyek a’ reformatioból következtek, hiszen az eddig kifejtettek eléggé bizonyítják, menynyire óhajtható azon pillanat, mellyben ismét hitben egyesüljünk, mit az isteni gondviselés előbb utóbb az anyaszentegyházának tett Ígéreténél fogva bizonyosan létesítené. Soknak ’s főleg az egyházi történelemben járatlannak úgy tetszik, hogy a’ három százados reformatio’ gyökerei talán már
