Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

109

mert a’ feleberáti szeretetnél fogva mi mindenkit a’ romai katholika egyház’ üdvezítö hite és kebelében óhajtunk, és azért méltán kesergünk mindazon szerencsétlenek felett, kik az igazság- és üd- vezílö egyháztól elszakadván a’ tévely’ és eretnekség’ kárhozatos útjára tértek.

A’ reformatio a’ keresztény hit’ egységét megszakítván a’ mívelt emberiséget megoszlatta ’s az egyenetlenség’ és súrlódás’ magvait Europa’ szívében minden átkos következményeivel beplántálta. Nemcsak nemzetet nemzettől hitben elkülönített , hanem ugyanazon egy népet felekezetekre szakítá, sőt még a’ családban is szakadást ’s egyenetlenséget támasztott, ’s az emberi ’s felebaráli szeretet’érdekében legbecsesb kincset, a’ hitegységet megsemmisítvén, a’ reformatio alkalmul és okul szolgált ama számos évekig dúló vallási bar- czokra, mellyekre visszaemlékezni borzalom nélkül nem lehet, ’s mellyek eltörülhetlen szennyfoltok az emberiség- ’s különösen Europa’ népeinek történelmében.

Közösen elismert állítás : hogy a’ vallásháborúk a’ polgári társaságnak egyik legborzasztóbb ellenségök; a’tapasztalás mutatta, miképen nem volt olly szent érdek, mellyet a’ vallásos buzgalom ürügye alatt gyakran egyesek’ nagyravágyó vagy más aljas czéloknak elérésére fel nem áldozott. Mennyi ártatlan vért ontott csak VIII. Henrik,