Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

91

a’ romai pápa’ hatalmát sértette, midőn az általa hirdettetni parancsolt teljes búcsú ellen szónoklott. És azért tévedései- ’s eretnek tanainak alapja az Istentől alapított egyházi tekintély’ megtámadása. 0 egyedül a’ szent Írásra hivatkozott, ’s a’ keresztény hitet csak ebből mentendőnek állítá, és azért a’ szent hagyományt hitünknek kútforrásaúl el nem ismerte, ’s mindent mi a’ szent könyvekben — állítása szerint — nem foglaltatott, azt Jézus’ tanításának nem vallotta. És így a’ keresztény ka- tholika hit’ legelsöbb és állandó hitkútforrását, a’ szent hagyományt— traditiót— elvetvén és csak egyikből, t. i. a’ szent Írásból, merítvén tanítását, szükségképen csonka ’s tökéletlen volt. Ezenfelül a’ szent Írást — mint Luther mondá — a’ hit’egyedüli ’s tökéletes forrását mindenkinek, tudós- és tudatlannak magyarázatára bízván, a’ keresztény katholika egyháznak Istentől világ’ végéig ígért csalhatatlanságát eltagadta. Ekkint minden keresztény, kinek bibliája van, önmagának hitbeli oktatója lehet. És ebből a’ gyarló emberi észnek tulajdonított tekintélyből szükségképen be kellett következni az ugyanegy néven nevezett protestánsok közötti hitkülönbség- és versengésnek. — A’ hét szentségek közül csak a’ keresztséget és az oltári szentséget tartotta meg. Az oltári szentségben a’ kenyérnek Krisztus’ testévé átváltozását tagadta, és csak az áldozatkor van — szerinte —