Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

79

lasztnak a’ bűn által megesett természet’ állapotában soha ellent nem állhatni. III. Az érdemre és érdemetlensógre a’megesett természet állapotában nem kívántatik az emberben a’ szükségtől ment szabadság, hanem elegendő a’ kényszerítéstől ment szabadság. IV. A1 semipelagianusok abban voltak eretnekek, hogy az isteni malasztot ollyasnak ál- líták5 mellynek az ember’ akaratja ellentállhat és nem engedelmeskedhetik. V. Semipelagianusi eretnekség állítani: hogy Krisztus urunk minden emberért meghalt és vérét ontotta. — Ekkor Frankhon lett a’ vitatkozás’ főszínhelye. A’ janseniták- kal — így neveztettek Jansen követői — egyesültek a’ hugonották és a’ királyi tekintély’ ellenei. T. i. sokan elismerték ugyan, hogy a’ pápai pecsétes levélben említett állítások csakugyan kár- hozatosak, de tagadták hogy azokat Jansen tanította vagy könyvében feltaláltatnának. Midőn tehát VII—ik Sándor pápa a’ többször érintett állításokat valósággal a’ Jansen könyvében találtatni állította és mint ollyanokat kárhoztatta, újabb kérdést támasztottak a’ Jansen5 baráti. Ök elismerték a’ romai pápa- és az anyaszentegyháznak hatalmát valamelly tant kárhoztatni, de annak megítélésében: vájjon ez vagy ama könyvben illyetén tanok foglaltatnak- e vagy sem? az egyháznak csalhatatlanságát tagadták. Ezen megkülönböztetéssel akarták ök a' pápai levél’ elfogadását kijátszani és attól a’ kellő