Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

73

ház’ nagy hasznára és dicsőségére igen üdvösen töltik be hivatásukat.

Elmélkedés.

A’ szerzetes élet’ rövid rajzából világosan kitűnik, hogy e’korszakban sem fogyott meg Jézus' hitének éltető malasztja, mert az az önmegtagadás különféle újabb szerzetes rendekben nyilatkozott! — A’ reformatio harczot izent minden szerzetes fogadásoknak , ’s elbizottságában azt hitte szerzője , hogy kiirtandja azokat a’ keresztény erkölcs’ mezejéről. A’ magát felvilágosodásnak nevező vallástalanság a’ tizennyolczadik században a’ szerzeteseket, mint szerintök tudatlanság’ és sötétség" barátit, mindenkép gyűlöletessé tenni iparkodott, ’s önhittségében diadalt vélt ülni, midőn az egyik legnevezetesb t. i. a’ Jezsuita rendnek eltörlését örvendezve tapasztalta. Ezen diadalon felbátorodva, átalánosan a’ szerzetes életet megszüntetni akarták, mit a’ franczia forradalom alatt Frankhonban el is értek. Sőt még az uralkodókat is ellenük felingerelvén, Németországban több nagyhírű kolostorok megszüntettek. — De hála a’ gondviselés’ kegyelmének, melly pillanatnyira engedni látszik