Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

62

szellemi fegyelme e’ rendnek, melly nélkül hatályosan egy testület sem működhetik. — A’ rendnek legfőbb irányzata mindenben az Isten’nagyobb dicsősége, saját és embertársai’ üdvének előmozdítása volt. A’ rend’ tagjainak hivatásukhoz tartozott: Isten’ igéjének hirdetése, a’ hitetlenek’ és eretnekek’ megtérítése, a’szentségek’ épületes kiszolgáltatása , és főleg az ifjúság’ nevelése. Ezen nagyszerű és felséges hivatásra ajtatos imádság, lelkismeret-vizsgálás, szent könyvek’ olvasása és az oltári szentség’ gyakoribb vétele által készíttettek. Különös figyelem fordítatott a’ rendbe lépni szándékozókra, és akaratuk ’s hivatásuk’ állandóságának megvizsgálására. Csak ép egészségű és jeles észtehelséggel ’s jámbor erkölcscsel bírók vétettek fel a’ rendbe. És ekkor kétszeres próbát — noviciatus — állottak ki, ’s csak illy hosszas vizsgálat után lettek a’ rendnek valóságos tagjai. Ezen szigorú próba által a’ rend a’ valóságosan nem hivattattaktól megtisztult, és csak az igazán akalmasak és hivaltattak tartatván meg, nem csoda hogy ezek annyi lelkesülést és eredményt mutathattak, mennyit egy szerzetes rend sem. A’ rend’ idősebbjei a’negyedik fogadást is letették, mellyel a’pápának különösen engedelmességet Ígértek. Az egész rend’ feje Romában lakott, ki az egyes ka- tholika tartományok’ igazgatói által kormányzott, és kivel ismét ezek folytonos összeköttetésben vol-