Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

57

Folytatás.

Az eddig említett és rövid vázlatban előterjesztett szerzetes rendeken kívül a1 tizenhatodik században támadt még egy, mellynek kissé bővebb tért engedni felhí ezen rendnek nevezetessége, melly első zsengéjében már a’ keresztény világ’ figyelmét megérdemlette, kifejlésében pedig olly hatást idézett elő, minőt az e’ korszakban keletkezett szerzetes rendeknek egyike sem egész korunkig. Ezen tömérdek küzdelmek közt meggyö- keredzett ’s a’ protestánsok és szabadelvűek által az ellenségeskedés’ majd minden nemével üldözött rend az úgy nevezett Jézus’ társaságának, vagy mint röviden mondják, a’ Jezsuita-rendnek alapítója Loyola Ignácz, ki Spanyolországban előkelő szüléktől 1491-ben született. Egészlen más irányban neveltetvén mint mivé később lön, rajta világosan bebizonyult, hogy az ember önmaga tűzi ugyan ki ösvényét, de mégis Isten vezérli ötét; mert ö katonai pályát választott ’s 1521-ik évben Pampellona várának a’ francziák elleni védelmében vitézkedett; azonban a’ jobb lábán nehéz seb ejtetvén sokáig ágyban feküdnie kelletett. Ezen unalmas helyzetében hősi románt kért olvasásra, ez által unalmát elűzendő. De az ajtatos házi nép