Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

50

áldozni, mennyit jobb napokban a’ világ megszokott. Az egyház’ javainak erőszakos elfoglalása a’ legszentebb tulajdonjognak megsértése volt, és így nem csuda, hogy a’ világ látván, miképen attól, mit Istennek dicsőségére és az emberiség’ javára szántak a’ nemes és ajtatos ösek, az egyház megúsztatván , más tulajdon is megtámadtatok. Az egyház’javainak elvételét követte a’koronái javak' megingatása, és így születtek lassankint a’ polgári társaság’ alapeszméjében gyökerezett jogellenies elvek, mellyek napjainkban a’munka- és vagyonközösség’ legveszélyesebb tanának terjedését okozták. — A’ nép szentebbet nem ismert az Isten’ dicsőségére ajánlott vagyonnál, és így ha ezt elfoglalni lehetségesnek tapasztalta, mi csuda, ha egyéb tulajdont sem tisztelt. A’ communismus vagy a’ közös birtok’ eszméje nem rögtön szülemlett, hanem fokonkint gyengült meg a’ saját jog. Mi nem tagadjuk, hogy a’ középkori papság túlságosan foglalkozott a’polgári ügyekkel, de azért hibásnak tartjuk a’ másik szélsőséget, melly az egyháztól mint külön álló testülettől a’ polgári kedvezéseket megvonja. Mióta a’ világ’ történetét ismerjük , a’ papság, hol csak kevés tiszteletben részesült a’ religio , különös jogokkal felruházva volt. És azért az egyház’ kiváltságai és jogai elleni törekvés méltán szomorú eredményének tekinthető az e’kor felforgató tanának, ’s nem kétkedünk, hogy mi