Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
12 Piligrin1 — Benedek pápához irt — leveléből kitetszik, hogy még az elfogott keresztény szolgáknak sem volt szabad vallásukat nyilván követni. Csak miután 972dik évben Toxus’ halála által megürült fejedelmi székbe Géza lépett, akkor kezdett szebb jövő’ reménye ébredni a’ keresztény vallást illetőleg. Otto császárnak követe, az ajtatos szent Brúnó, segítetve Sarolta által, megnyerte Géza hajlamát a’keresztény bit’ terjesztése iránt; ’s mint Hartvik tanúsítja: minden fejedelemségébe érkező keresztényeket a’ vendégszeretet’ és biztosítás’ kegyeiben részesített, az egyházi férfiakat pedig maga elébe bocsátotta. Isten’ malasztja bő áldással jutalmazta az apostolkodó hírnökök’ működéseit, olly annyira, hogy a’ fennevezett püspök örömtelve tudósítná a’ pápát az evangélium' szerencsés terjedéséről. Számosán küldettek a’ szomszéd tartományokból honunkba, kik mindannyi apostolai lettek nemzetünknek. Különösen a’ római pápa minden kedvezésekkel mozdította elő őseink’ megtérését; ’s atyai örvendezését érzékeny szavakban fejezte ki ’s tudatta a’ német fejedelmek- és Piligrin püspökkel, ’s oda irányozta föpásztori gondoskodását, hogy az ujonan keletkezett egyházak minél szilárdabb állást nyerhessenek. — Azonban Géza — jóllehet az előkelők közöl igen sokan megkereszteltettek, sőt az egész nemzet hajlott a’ pogány istenektől az igaz Istenhez térni — nem mindjárt vallotta magát Jézus’ hívének, noha fejedelmi kegyelmét bőven árasztotta az evangélium’ hírnökeire. Úgy lát