Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

26

kodásait. A’ papság1 állhatatosan ragaszkodott fö- pásztoraihoz, ’s nem igen találtatott, ki egész készséggel nem hajlott volna az egyház’ szavára, úgy hogy magok a’katholika egyház’ ellenei csudáinak az összes papság’egybehangzó hűségét püspökeik' rendeletéhez! A' kormány, mellymár ekkor gyenge- és habozónak mutatkozott, szívesen nyújtott ugyan segédkezet az egyházi rendnek, de védelmére nem elég elhatározással lépett fel, mert a' helyett, hogy egy átalános királyi parancscsal a’ vegyes házasságokért az egyházi rend’ megtámadásit a’megyékben szigorúan eltiltotta volna, megelégedett a’tettleges végrehajtást megakadályozni. A’ későbbi országgyűlésen hozott törv. ez. ugyan megszüntette az egyház elleni panaszok- és megtámadásokat , de csakhamar bekövetkezett a‘ szerencsétlen 1848—diki országgyűlés, mellyben a’ nyolez százados alkotmánnyal a’ katholika egyház’ jogállása is sírba dőlt: de e’ korszakról, mivel igen eleven még szomorú emléke, jelenleg többet nem írhatunk.