Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

12

bünfertöbe siilyed, mellyben dühös állatisága emberi méltóságát mindig homályba borítja. Például szolgál tehát a’ népeknek, hogy a’ polgári társaságnak nincs veszélyesebb örvénye a’ vallásta- lanságnál.

Azonban a’ lelkiesméret’ szózata ’s a’ szív’ vallásos érzelme — melly egy időre a’ forradalmi lázroham és a’ szenvedély’ vihara alatt eltompulni látszott — felébredett ’s a’ nagy többség zúgolódott az istentelenek’ pajzánságai felett. Maga a1 százak sőt ezrek’ meggyilkolt tetemein felemelkedő, vért-szomjuhozó Robespierre megrettent az elhatalmasodott istentelenségen ’s a’ nemzeti Convent határozólag kimondá — mit a’ világ mindenkinek teremtésétől kezdve hangosan bizonyított — hogy van Isten és a’ lélek halhatatlan!

Robespierre’ kivégeztetésével a’ rettegés ’s kegyetlenség’ rendszere szelídülni kezdett ’s a’ vallásos érzelmek többféleképen nyilvánultak. De mindaz, mit a’ keresztény hittől eltérve a’ gyarló ész kigondolt, elégtelen volta’ lélek’valóságos szükségeinek kielégítésére, ’s az uj vallási társulatok és szertartások alig tűntek fel és ismét elenyésztek. Végre Napoleon érezve a’ mind inkább növekedő vallásosságot, a’ keresztény katholika hitet mint a’ franczia nép’ többségének hitét nyilvános szabadságába visszahelyezte. Ekkor tódult mindenfelé az ajtatos hívek’ serege az eddig zárt