Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

10

szomorodott szívvel emlékezünk azon vértanúk’ szenvedéseire, kik a franczia forradalomban a’ ka- tholika hithez állandó hűségüknek lettek áldozatjai, magasztaljuk ájtatos imánkban az Urat, hogy a’ hitetlenség’ uralkodó századában annyi vértanúi koszorúval tanúsította azon hitnek és egyháznak isteni eredetét, melly a’ mívelt úgy mint a’ műveletlen korszakban egyiránt nyújt erőt állhatatosságra híveinek, még pedig ollyat, minőt semmi vallás az ég alatt soha fel nem mutathat.

A’ jó királyt — ki a’ vérpadon is lelki nagyságának ’s keresztény szeretetének e’ szavakban hagyta felejthetetlen emlékét : „én megbocsátok az én halálom’ szerzőinek ’s kérem az Istent, hogy azon vér, mellyet most ontani akartok, sohaFran- cziaországra vissza ne essék” — hütelen alattvalói vérpadra hurczolták és meggyilkolták. A’ király’kivégzése után mindazokat, kik e bűnben nem részesülhettek, különösen pedig az egyháziakat, mint a’dynastiához hűséggel ragaszkodókat, üldözték. A’ féktelenség és a’ bűn bűnt tetézett ’s naponta újabb példái tűntek fel az istentelenségnek! A’ templomok megfertöztettek, a’ pásztorok elü- zettek vagy a’ legnagyobb ínséggel küzdöttek. Hogy a’ kereszténység’ ajtatos emléke naponta meg ne ujítassék ’s a’ köznépnek emlékéből főleg kitöröltessék, melly a’ naptárnál egyebet alig olvasott, a’ keresztény naptárt törvény által megtil