Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
135 a’ barbár müveletlenségtöl, a’ félhold’ uralmától! Egyháza’ dajka-kezein ébresztette az emberiség’ javára a’ tudományt és művészetet, a’ szelidebb erkölcsöket és törvényeket. Másik jellemző tulajdona ez idő’ történetének azon hősies ’s magasztos Ielkesülés, melly e’ kor’ keresztényeinek buzgó vallásosságából származott. Egész Európát századokig buzdítá áldozatra e’ szent Ielkesülés, és Isten’ dicsőségére életét ’s vagyonát önkint ajánlva, tengereken túl hősies elszánással siettek a’ hívek, a’ sz. földön ajtatos érzelműknek és felebaráti szereteteknek fényes tanúságául! Mig ennyi lelkesedést láttunk egyfelől, más részről annyi nagylelkű bőkezűséget, mennyit a’ hideg keblű ’s közönbös alig hihet lehetségesnek. Ha templomot kívánt a’ hívek’ üdve vagy más egyebet az Isten’ dicsőítése , ha jóságos intézeteket kelle alapítani, e’ kor’ keresztényei vetélkedve siettek azt létesíteni! Igenis e’ korszakban a’ katholika egyháznak hívei vallásosságukat folytonos áldozatkészséggel bizonyították be! Oh bár jelen korunk kölcsönözne az any- nyi igazságtalansággal illettetni szokott középkor’ vallásosságából! Voltak hiányai és foltjai tagadhatatlanul e’ kor’ embereinek is. Egyesek botránykövei lettek a’ jámboroknak, sőt az egyházi és szerzetes rend’ fegyelme is meggyengült, életük egyeseknek nem volt az evangélium szerint. De midőn ezt őszintén bevalljuk, emlékeztetjük olvasóinkat azon nagy férfiakra.
