Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

131

között hirdetvén az evangéliumot. Visszatérvén Hamburg városában első érsek lön 833ban és IV. Gergely pápa öl észak' apostoli követének nevezte. Midőn Hamburgban a’ tengeri rablóktól mindene elpusztítatott, ritka keresztényi alázatossággal viselte veszteségét, „az Ur adta és az Ur vette, legyen áldott az ö nevei; szokta mondani a’ szent életű érsek. Mint érsek újra elment a’ svédeknek hirdetni az Isten’ igéjét, mit nagy sikerrel tön. Egész éltében szigorú maradt és még érsekségében is, menynyire állásával összefért, rendének szabályait megtartotta. Sz. Márton püspököt választotta magának utánzási például. Böjtölés, és egyéb ajtatos cselekedetek közepette 865ik évben híta az Ur öt ki az élők’ sorából.

Anselm kanterburi érsek, előbb szerzetes és apát volt. 0 az önmegtagadás- és a’ tudományosságban egyiránt kitűnt. Mielőtt érsekségre emeltetnék, a’ hittudományok’ tanításával foglalkozott, ’s hire olly nagy lön, hogy messze tartományokból sereglenének össze hallására. Pápák és fejdelmek tisztelték meg öt leveleikkel, tanácsot kérve különféle ügyekben tőle. —Vilhelm angol király hívta öt meg a’ kanterburi érseki székre. Engedett a’ szent férfin e’ bizalomnak, remélvén, hogy épen a’ Vilhelm által megalázott egyházi hatalmat előbbi jogai- és fényébe visszahelyezi. De csalatkozott, mert ígéretének ellenére uralkodni akart Vilhelm a’ lelkieken is. Ennek elleneszegülvén sz. Anselm üldöztetett a"

9*