Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

110

zelik, mellyen a’hit’ örve alatt százak sőt ezreket folytonosan hamvasztott el a’ vak buzgalom. Mert a' mint feljebb is láttuk, százak és százak vádoltattak, ’s gyakorta százakból egyetlen egy sem vérzett el az égő máglyán! — Számos autodafé, azaz inqnisi- tioi ítéletek tartattak, mellyeken százak ártatlannak nyilvánítattak, vagy a’ megtérök az egyház’ kebelébe ünnepélyesen visszafogadtattak, ’s a’ spanyol nők — mint egy jeles író észrevette, — nem tűzön elvérzett eretnekek’ látásán gyönyörködni, hanem a’ szabadon bocsájtottak’ és megtérök’ örömeiben osztozni jelentek meg az ünnepélyes antodafé-ken. Végre emlékezzünk meg, hogy az eretnekek’ halálbüntetése olly általánosan bevett és igazságosnak tartatott , hogy Kálvin legkisebb aggodalom nélkül lassú tűzön megégettetné Servét Mihály barátját, mivel a’ Szentháromságot tagadná. ’S a’ különben szelíd érzelmű Melanchton Kálvinhoz írt levelében még ezt helyeslette és dicsérte is. Gentilis Bolsek, Karlstadt, Griiet - Ameanx ’s több mások’fogsága , számkivetése és halála eléggé bizonyítja, hogy a’ protestáns inquisitiók nem kisebb szigorral jártak el. És mégis, fájdalom, midőn az inquisitio’ kegyetlenségeiről szól a’ világ, csak a’ katholika egyházt említi, mintha a’ protestáns inquisitiót csak azért jegyezte volna fel a’ történelem , hogy feledékenységbe bocsássák ! — Mind ezekből a’ részrehajlatlan olvasó belátja, miként az inquisitio, mint azt a’ világ érteni szokta, nem az egyház1 műve volt, sem az egyháztól szeny-