Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b
107 sőt nem egyszer a’ katholikus hívek’ vérével magokat beszennyezték. De annak megítélésébe : ki legyen eretnek, ki nem? belé nem bocsátkozhatott, mert ez egyenesen az egyházi hatóság’ köréhez tartozott. Azért a’ státus az egyházat felkérte : ítélne a’ vádlottak’ tanai- és személyükről. ‘s mivel magának az egyháznak is hivatásában állott a’ megátalkodottnak a’ hívek’ egységéből! kizárása. csak kötelességét vélte teljesíteni, midőn az öt illető eretnekek felett Ítélt. A’ hol az egyház a’ bűnöst kimondotta, a’ polgári hatalom saját törvényében elrendelt büntetést a’ bűnösön végrehajtotta. És csakugyan sokkal kívánatosabb volt az eretnekség’ megítélését az egyháztól kérni, mintsem a’ polgári törvényszékre bízni illy öt nem illető ügyben az Ítéletet. ’S a’ visszaélésnek még sokkal lágasb tér nyilandott, ha hitelvekröl ugyanazon polgári bíróság itélendett, mellv a’ büntetést a’mint kimondotta, azt végre is hajtatta. — Nem egy, de számtalan esetek bizonyítják, hogy többen a’ polgári hatalom’ részéről bevádoltatván, az inquisitio által fölmentettek, tehát kél különböző bíróság mindenesetre nagyobb kezesség volt a’ bevá- doltra. — így p. o. Spanyolországban, hol leginkább eszközül használta a’ világi hatalom az inquisitiót. 1486ban február 12kén tartatott autodafé vagyis eretneki ítéletkor, 750en vádoltalak be, és csak egyetlen egy sem ítéltetett halálra, — ugyanazon év april hó 2kán 900 kijelelt közűi az inquisitio által egyetlenegy sem Ítéltetett halálra el. Milly egészen
