Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

104

az egyház valakit eretneknek nyilvánított, azt a’polgári hatalom a’ status’ felforgatására törekvő bűnösnek tekintette és fenyitette. és ez az egyház és állam közt létező viszonyok’ szoros kapcsolatából, és a’ régi jog’érvényességéből önkéntesen következett. — Az eretnekség tehát a’ középkori jogelvek szerint kettős szempontból ítéltetett meg. Az egyház Istentől nyert hatalmát lelkismeretesen a‘ tévely’ kiirtása’s makacs csábítók ellen gyakorolta, midőn egyházi zsinatokban Ítéletet mondott az új tan és a’megtérni nem akaró tévelygő felett. Ezen túl az egyháznak nem terjedett eljárása, hanem a’polgári hatalom’ működése kezdődött, melly az eretnekséget testiképen fenyitette, nem mint vallási, hanem mint polgári bűnt, még pedig, mint egyik legnagyobb bűnt, melly a’ keresztény államok’ alapját támadta meg! — Mi itt nem bocsátkozunk ezen jogelvek' megvitatásába. Ez a’ törvényhozás’ köréhez tartozik. Csak előadjuk. mint azon kor’ uralkodó véleményét és jogeszméjét, mellyet az inquisitiónak helyes megítélésére mulhatlanúl tudni szükséges. A’ fejedelmek és nemzetek . még inkább megerősítettek elveikben ’s eljárásukban . midőn e’ korszak’ eretnekei a’ polgári társadalom’ legbensőbb elemeit erélyesen megtámadták : Valdó Péter a’ legalsóbb néposztályt, a’ hivalkodók-, és semmivel bírókat a’ gazdagok ellen izgatta. az egyház’ javait megtámadta, minden egyházi tekintélyt megsemmisíteni erőszakosan akart: merre csak követőivel ment. fergetegként