Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 3. 4. kötet (Pest, 1851, 1852) - 680b

95

is magoknak igénylő konstantinápolyi császárok’ büszkeségét és uralkodási hajlamát sértvén, olly állásra törekedtek, mellyben ők senkitől a1 hit’ dolgában ne függnének. így történt, hogy Róma és Bizancz közt hit1 tárgyában sokszor egyetnemértés volt; a’ keleti egyház’ főnökei pedig a’ függetlenségi viszketcgtöl izgatva a’ római pápák’ hatalmának nem szívesen vetnék alája magokat. Melly eljárásokban császárjaik által még megerősítettek. E’ szerint csak alkalom hiányzott a’ már lappangó szakadási vágynak nyilvános kitörésére, mellyet a’ IX—clik században Photiiis konstantinápolyi pátriárka nyújtott.

A’ gyenge III. Mihály császár’ kegyencze, és úgy szólván minden kormányi hatalom’ kezelője, Bardas, az ajtatos hívek’ nagy botránkozására nyilvánosan ’s az egész város’ tudtára vérfertöztelés’ bűnében élt. Ignácz az akkori szent életű pátriárka többször kérte és intette Bardast, hagyna fel a’ bűnös szövetséggel, és térne Istenhez ’s igy szűnne meg a’ híveket botránkoztatni. De intései sikeretle- nek maradtak ’s azért az apostoli buzgóságu főpap öt az oltári szentség’ vételétől eltiltotta. Ez boszúra gerjesztő Bardast, és Ignáczot minden áron székétől megfosztani eltökélte. Mi sikerült is nékie, sz. Ignácz pátriárkát a’ császár elleni összeesküvésről vádolván. A’ könnyenhivő császár bitéit adott a’boszuálló’alaptalan vádjának, és öt pátriárkái méltóságától megfosztván, helyébe Photias világi embert ültette. A’ szent férfiút most Photius és Bardas üldözni kezdet