Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

84

Ezen felséges isteni tanítás’ belső erejéhez járult az első keresztények’ nagy buzgalma, melly- nél fogva ők krisztus evangéliumát terjesztők; kitűnt főleg szeretetök, mellynek legnagyobb bizonyságát abban adni vélték, ha a’ kárhozat’ útjáról az üdvesség’ ösvényére vezették vakosko- dó pogány, vagy zsidó embertársaikat. A’ hajón, mellyen utaztak, a’ nagy kereskedési csoporto- zatokban, a’ magánykörökben mindenfelé találkoztak apostolok; kereskedő, rabszolga, férfi és nő — mind buzogtak az üdvezitő Jézust hirdetni! ... Ne mai hidegségünkkel mérjük az első keresztények’ szent tüzét, ’s ekkor elhiszszük, hogy Jézus tanítása számtalan csatornákon szivárgott át a’ köz élet’ viszonyaiba!

Alkalmas idő , kedvező körülmények, ’s a’ most előadott természetszerű okok a’ keresztény hit’ sebes terjesztését tagadhatlanul előmozdították; de azért ennek csudaszerü elterjedését az imént említett okok’ szükséges eredményének GibbonmX csak az fogja tarthatni, ki megfeledkezik azon felette sok akadályokról, mellyeket lekiizdenie kellett szent hitünknek. Ellenében állott a’ nagy ősökről szent maradványként nagyszerű pompájában a’ pogány hit, melly varázs erővel hatott á nagy néptömegre; éltével összeforrt e’ hit, melly érzékeinek hizelgett, ’s kéjei’ és vágyai