Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a
2 Azonban mint egyébkor, úgy most is Hó- mának Ínsége nagy férfiakat szült, ’s Caesár a dicsőség’ oily magas pontjára emelte az ősváros' hatalmát, hogy midőn a v. é. 7i0-dik évében bűnös merényének áldozatul esnék, ’s utána Octavian szerencsésb, de nem tisztább kezekkel ragadta magához az elnyomott köztársaság’ kormányát: császári roppant birodalmának határvonalait egy felől Rajna, más felől Euphrat képeznék. — Tehát az ezernyi isten’ védpajzsa alatt álló köztársaság’ vég órája ép’ akkor kondult meg, midőn Augustus császár’ idejében, az egy igaz Isten’ fiában, az üdvösség’ napja felvillant! Caesárviú elhalt az ó rendszer, ’s Augustusban egy uj polgári világ nyílt meg; — nevezetes változás, ’s mintegy elválasztó fal volt ez, az ó és uj római birodalom közt, de ez még árnyéka is alig lehet ama’ megszámithatlan eredményű ujraszületésnek, melly ugyancsak Augustus' napjaiban, de a’ Betlehemben született kisded Jézusban, az egész akkori ’s világ’ végezetéig tartó emberiség’ üdvére megtörtént. — Legyőzvén Augustus az actiumi nevezetes csatában Antoniust, személyében egyesitett minden hatalmat, ’s mint fő-pap, fő-vezér, ’s örökös képviselője a’ romai nép- ’s tanácsnak, a’ vallás, hadnép ’s polgárság feletti hatalmat kezében tar-