Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

77

gadtak, legalább első keltében az emberek, ha azt magas rangú és születésű, vagyonos, dús emberek , vagy nagyhírű bölcsek mondották, avagy cselekedtél ’S ha a fönebb említett hittant királyi vérből származott, vagy legalább fényes születésű férfiak terjesztik, ha dús és pénzzel hívőket szerezhetők , ha a’ bölcsek’ seregéből, az ékesszó- lás’ avatottjaiból szenteltettek volna ki Jézus első tanítványai; természetesebbnek tartanók annak a’ néptömeg általi elfogadását! Azonban midőn szegény ’s tudatlan galileusokat, fény és pompátlan ’s a’ földi nagyság’ minden kitüntető jele nélkül, halászbárkától látjuk hivatva ama’ nehéz, titokteljes hitet terjeszteni, ’s általok az ó világot sarkaiból kiemelve, újabb szellemi ország’ alapítását szerencsésen megkezdetni, a’ tévelv’ és vakhit’ magasztos templomait kiürittetni, szóval, a’ világot megtéríttetni: akkor nem lehet meg nem vallanunk , hogy ez esemény több , mint természetes , hogy itt magasabb erő működött!

Érdek ösztönzi az embert, szép kilátás, dús jövendő, dicsőség’ vágya , forrón szeretőnek Ígért nő, a’ gyarló halandók’ keblének veszélyes örvényei! Hányán hazudtak meggyőződést, menynyien szinlettek vallást illy érdekekből! Ritka szilárdság , mellyet az említett csábok sikamlásra ne bírnának. Ellenben nyomor és megvetés, bu