Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

75

dálatosság’ fokáig emelkedik! Maga már a’ világ négy sarkaira alapítandó szellemi egyesülésnek eszméje, a’ föld’ gömbjének minden ajkú híveiből egy látható fő ’s központban egyesülő egyház: olly magas és szellemi fogalom, minő az akkori nemzedék’ anyagiságát és alacsony vallásos műveltségét felülmúlta, sőt a’ minőt még emberi agy nem teremtett. Ezen fellengző eszme’ létesítése olly vallási rendszerhez volt kötve, melly homlokegyenest ellenkezett a’ sok istenség’ imá- dásával. Ezrek és ezreknek tömjéneztek a’ babona és tévelygésben vakoskodó pogányok; ’s im a’ keresztény hit, az ősi vallás ’s ezernyi isteni trón’ rombadöntését tűzte lobogójára, fennen hirdetvén , hogy „nincs több egy Istennél!“ Szörnyű káromlásnak vélte ezt az ájtatos pogány. ’S midőn ugyanakkor a’ zsidó nemzetségből származott ’s a’ csufságos keresztre feszittetett Jézust Isten’ fiának, ’s az egy istenséget hármas személyben hirdettetni hallotta: megháborodék, ’s sz. Pál' tanúsága szerint bolondságnak tartotta. Mit a’ nép előtt elmés gúnynyal nevetség’ tárgyává tenni az ezernyi istenek’ ezernyi papjaik önérde- kökben el nem mulasztották. Nehéz, sőt megfog- hatlan titkot rejt a’ keresztény hit’ elméleti részében , ’s igy midőn természeténél fogva tömérdek akadályra talált: ugyanakkor a’ kötelességek,