Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

72

Jusztin vértanú világosan mondja, hogy „csak egy neme sincs a’ halandóknak, bármi néven neveztessenek, kik között a keresztre feszit- tetett Jézus' nevében az Atyához, mindenek’ teremtőjéhez, könyörgések és hál’adások nem történnének.“ Szintén a’ II. században élő Ireneus kiizdvén a’ Valentinianok ellen, az egész világon elterjedt keresztény katholika egyház’ összehang- zását említi. Tehát eretnekek elleni vitában állított illyest a’ nagyhírű püspök, mellyben őt ellenének érdekében állott megczáfolni ; ’s bizonyára a túlságos dicsekvés’ esetében könnyen megczáfolta volna őt Valentinian. — Mély tudománya ’s szigorú éltéről ismeretes Tertullian, kinek jellemével a hiú kérkedés épen meg nem fért, a’ zsidók ellen irt VII. könyvében a’ keresztény hitnek különféle népeknél történt hirdetéséről igy ir: „Párthok, Médusok, Elamiták és kik lakják Mesopotamiát, Örményországot, Phrygiát és Cap- padociát, Pontust és Ázsiát, Pamfiliát és Egyiptomot, ’s Afrika’ tartományait, Sarmaták, Dákok, és Germánok, Szittyák ’s több elrejtett nemzet és tartomány — mindezen helyeken Krisztus’ neve uralkodik.“ — Ugyan a’ most említett Tertullian, a’ keresztények mellett irt védszózatában a’ meggyőződés ’s öntudat súgta bizonyossággal Róma’ hatalmas császárjai’hallatára felszólal: „tegnapiak