Körmöczy Imre: A keresztény hit 's egyház' történeti kifejlése 1. 2. kötet (Pest, 1845) - 680a

6?

nagy részét bejárta, hirdetvén mindenfelé Jézust, az Isten fiát. E’ helyütt, hol Jézus’ apostolainak rövid történeti emlékei egy koszorúba fűzvék, illő megemlékeznünk a’ szűz Anyáról is. Mint töltötte legyen életét a’ kesergő Anya a’ kálvárián kimúlt szent Fiának halála után, kevéssé tudjuk. Az apostolok ’s többi hívőkkel maradt együtt a’ sz. Lélek’ alászállásáig. Az apostolok’ szerteoszlá- sakor régi hagyomány szerint Jánost, kinek a’ kereszten szenvedő, anyját gondjaiba ajánlotta, Ephezusba követte, hol meg is halálozott.

A’ most említett tizenkét apostol’ számát növelte sz. Pál, kit csudálatosán hitt az Úr magasztos pályájára. Megtérvén Arábiába költözött, ott hihetőleg a’ zsidók’ megtérítésében működvén. Innét Damaskuson által, megtérésének harmadik éve után Jerusalembe jött, főleg Péter apostol’ üdvezlésére, hol az evangélium’ valóságos hirdetőjének elismertetett. A’ szent városból Barnabás' kíséretében Syriát ’s Ciliciát bejárván , mindenfelé terjesztette a’ kereszténységet, ’s jelesen Antiochiában esztendeig tanította az őt hallgató nagy sokaságot olly szerencsés sükerrel, hogy Antiochiában neveztetnének a’ hívők először keresztényeknek. Történt ez U. sz. mintegy J2- d. évében , ’s ezen időtől fogva sz. Pálnak három fő apostolkodási útja nevezetes, mellyeken át